Gúta a Dunamenti síkságon terül el, a Vág a Kis-Duna folyók találkozásanál. Először egy 1268-ból származó okmányban említík a települést, Kis Gútának nevezve. Fennállása alatt többször változtatták elnevezését. A sík határ nyugati része a Csallóközben van, középső része a Kis-Duna, Vág és Vág- Duna mocsaras árterületein, keleti része pedig a régi medrek sokaságával és hordalékával a Vág és Nyitra árterületén. Határában állt a Békevár, amelyet 1349-ben Mária királynő építtetett a gázlók és a kereskedelmi utak védelmére. Később a gúnyos Békavár nevet kapta. A település 1551-től megerősített városként fejlődik vásártartási joggal felhatalmazva. Lakossága földműveléssel, gyümölcstermesztéssel, állatenyésztéssel, halászattal foglalkozott, de voltak közöttük iparosok is. 1664-ben egy erődítményt építettek a török támadás kivédésére. A 20-as évek elején a Kis-Dunán vashíd épült. A községet a 2. világháború alatt Magyarországhoz csatolták és a háború után a lakosság egy részét kitelepítették. 1948-ban a falu a Kolárovo nevet kapta. Az 1965-ös árvíz utáni újjáépítésben cseh, morva és szlovák szervezetek segítettek. 1967- ben a község visszakapta városi rangját. A fennmaradt műemlékek közé tartoznak a Békavár maradványai, a barokk stílusú r.k. templom 1724-ből, a városi parkpan álló szintén barokk stílusú kápolna a 18-dik századból. Az érdekességek közé lehet még sorolni a 19. századi barokk stílust utánzó nyerges tetejű falazott házakat. Különleges ipartörténeti emléknek minősül az úszó vízimalom, amely a Kis-Duna partján van elhelyezve. A népi hagyományok közül napjainkig fennmaraadt a pünkösdi ünnepség megtartásának szokása.
